-Hát te is angyal lettél- Néztem Edwardra aki meghökkenve nézegette saját karjait.
-Mi történt?-kérdezte és rám nézett. Szemében nem volt meg a megszokott ragyogás, nem éreztem azt a perzselő érzést, mikor rámnézett. Közelebb lépkedtem hozzá.
- Edward?!- hangom elcsuklott, más volt,mint amilyennek eddig láttam. Most csak nézett ki a fejéből, mint aki nem tudja mit csináljon. Nem mosolyodott el és nem ölelt magához.
- Tessék?- kérdezte flegmán és sóhajtott.
-Mi történt veled?-megvonta a vállát és elfordult. Végignézett a családján, és újra sóhajtott.
-Kik ezek?- megdöbbetem , és szívem gyorsabban vert.
-Hogy kik ezek?! Edward! A családod és...- rámkapta a fejét, végig mért.
- És te kivagy?- emlékek törtek fel bennem, mikor még ismert és szeretett. De nekem senki nem mondta,hogy nem fog emlékezni, hogy mindent megkell majd neki tanítani. Annak idején nekem mindez ösztönös volt. Nekem nemvolt azelőtt életem , és emlékem se.
- Florett vagyok- suttogtam percekkel később.
-Florett- ízlelgette a a nevemet- Florett, Florett- összevonta a szemöldökeit- nem rímlik- szemembe könnyek gyűltek össze.
- Ne. Ne tedd ezt velem!- sipítottam- Nem teheted ezt! Emlékezned kell! Tudnod kell ki vagyok!-megrázta a fejét.
- Nem azért vagyok, hogy emlékezzek. A béke fenntartásáért vagyok .- mondta kiegyenesedve.
-- De Edward! Ezt az egészet azért csináltuk, hogy együtt legyünk! Ne tedd ezt velem!
- Sajnálom Florett- és eltűnt.
